1776. május 7-én született Hetyén (Vas megye, Kemenesalja) egyetlen gyerekként. Szülei, Berzsenyi Lajos és Thulmon Rozália, egyszerű életű falusi nemesek voltak. Atyja sokat tartott régi nemességére, büszkén emlegette ősi jogait, hűségesen ragaszkodott elődeinek evangélikus vallásához. Fiát ő tanította, nevelte otthon. 1788-ban kerül a soproni líceum előkészítő osztályába és 7 évet tanul itt. 1793-ban elszökik Sopronból, katonának áll be, majd onnan is menekül. 1795-ben befejezi diákpályáját. Nagybátyjához, Niklára megy, mert apjával utálták egymást; anyja halála után (1794) még jobban elmélyült ez a viszály, hisz ő volt közöttük a védőfal. Huszonhárom éves korában nőül vette Dukai Takách Zsuzsánnát, elköltözött atyjától; egy vasmegyei faluba, Sömjénbe, vonult; kilenc esztendeig gazdálkodott itt anyai örökségén és neje részjószágán. Szabad idejét olvasgatással és versek írásával töltötte. Mivel nem bízott magában s bizalmas barátja sem akadt, nem gondolt arra, hogy költeményeit kinyomtassa.  1804 folyamán Sömjénről Niklára költözik, csak titokban írogat. Felesége műveletlensége miatt egyedüli barátja a magány és az elmélkedés lesz. 1803-ban Kis János lelkész felfedezi benne a költőt és 3 művét azonnal el is küldi Kazinczynak. 1808-ban Berzsenyi elküldi Kis Jánosnak 77 költeményből álló verseskötetét, hogy segítsen kiadni, ezáltal levelezés indul meg közöttük. 1813-ban megjelenik a kötete papok és Berzsenyi saját pénzén. Pesten csak kétszer járt, de itt találkozott Szemere Pállal, Kölcseyvel, Vitkovics Mihállyal. Terméketlen költőnek tekinthető, hisz műveinek száma 137. Életformája és költői becsvágya tragikus ellentmondásba került, ehhez hozzájárult még a magány, kedély, egészségi állapota. Ebben az időszakban érte Kölcsey igaztalan recenziója (bírálata). Kölcsey kifogásait a romantika nevében utasította vissza. 1830-ban az MTA taggá választja Berzsenyit. Utolsó éveiben gyógyfürdőkben kúrálta magát. 1836. február 24-én halt meg Niklán. Műveinek nagy része 1803-1813 között született, amikor az irodalmi élet Magyarországon halott, csak nagy magányos alkotók vannak, köztük Berzsenyi is. Mivel Pest az új irodalom központja, erről az irodalomról semmit sem tud, hisz teljesen más világban élt. 

Pályájának korai szakaszában versei két csoportra oszlanak: szerelmes versekre és hazafias ódákra. Kazinczy az ódaköltő posztját jelölte ki számára. A nemzeti lét és nemlét kérdése, a régi dicsőség és a törpe jelen önkínzó szembeállítása, a nemzet pusztulásának víziója a „nagyszerű” halál réme egész reformkori költészetünknek visszatérő témája.