Márkus Emília
Színésznő
Szombathelyen született 1860. szeptember 10-én.
A Nemzeti Színháznak a századforduló idején – Jászai Mari mellett – a legünnepeltebb drámai művésznője. A Színitanoda elvégzése után 1877-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött, melynek 1928-ban örökös és tiszteletbeli tagja lett.
Hetedikként érkezett a családba Emília, akinek születése után néhány órával kigyulladt a malom, így már újszülöttként menekülnie kellett, méghozzá egy nem mindennapi rokonhoz. Édesanyja testvére ugyanis Horváth Boldizsár ügyvéd, igazságügyi miniszter volt, akinek szombathelyi házában indult az élete. A nagybácsi felesége nemsokára meghalt, és az elfoglalt férfi a saját négy gyermekének nevelését is testvérére bízta. Így került fel Pestre Emília a családjával, ahol már tizenegy gyermekkel éltek együtt, és ez volt a kezdet egy különleges élethez. A nagybácsi pozíciója miatt nagy tekintély övezte a családot, sok híresség is megfordult náluk. Házukban estélyeket, koncerteket tartottak olyan nagyságok társaságában, mint például Eötvös József, Andrássy Gyula, Arany János vagy Liszt Ferenc. Emília köztük töltötte a gyermekkorát, nem is csoda, hogy egy életre elkápráztatták őt ezek az emberek és az a miliő, amelyet ők képviseltek.
A kis Emíliát ugyan komoly neveltetésben akarták részesíteni a szülei, de a zárdából, ahová tanulni küldték, már 12 évesen kitették. Saját bevallása szerint azért, mert “Nem bírtak velem. Színésznő akartam lenni”. És úgy is lett. Paulay Ede rögtön felvette magához a Színi Tanodába. 15 évesen lépett először színpadra nagy nyilvánosság előtt Prielle Kornélia ajánlásával. Mindössze 17 évesen szerződtette őt a Nemzeti Színház, ahol rögtön nem kisebb szerepben lépett színre, mint Shakespeare Rómeó és Júliájának címszerepében, óriási sikerrel.
1882-ben Pulszky Károly felesége lett és ezentúl P. Márkus Emília néven ismerték (lányuk Pulszky Romola). Nem kis sikerrel, hiszen a színpad mellett a némafilmek sztárjává is vált. 1903-ban Párdány Oszkár huszár felesége lett. 1901-ben rögtön az első magyar filmben főszerepet játszott. A Táncz című némafilmet még jó néhány követte, többek között a Három sárkány és A névtelen asszony. Lassacskán olyan vagyonra tett szert a színésznő, hogy a bérházból kiköltözve Budán építtetett magának villát. A hatalmas ház hamar a fővárosi elit társaságok egyik központjává vált, ahol egymást követték a fogadások, estélyek, bálok. Márkus Emília igazi dívaként élt, aki megjelenésének, kinézetének minden mozzanatára ügyelt. Nem volt az a mindennapi szépség, de mégis rejlett valami ellenállhatatlan az arcában, a szemében, az aranyszőke hajában. 1921-ben Greguss-díjjal jutalmazták. 1928-ban a Nemzeti Színház örökös és tiszteletbeli tagja lett. 1930-ban Corvin-koszorút kapott. 1932-ben nyugdíjazták, ám 1942-ig játszott a Nemzetiben. 1942. augusztus 15-én volt utolsó premierje, Zilahy Lajos: A házasságszédelgőben. 1946 őszén a Magyar Színházban három estén keresztül játszotta a „Szülők lázadása”-ban Holm tanácsosné szerepét. 1947 nyarán a Vígszínházban fellépett a „Mi lenne, ha…” című műsorban, ahol Ady-verseket szavalt. 1949 szentestéjén, december 24-én hunyt el, 89 évesen.