A cigányság Európa egyetlen, valódi “ európai” kisebbsége. Vas megyébe a XIV. századtól a II. világháborúig érkeztek folyamatosan a cigányok. Az országos helyzettől eltérően viszonylag kis számban és elszórtan telepedtek meg. A vasi romák zöme magát magyar cigánynak vallja, akik zenélésből, vályogvetésből és szegkovácsolásból éltek.
Az 1990-es rendszerváltozás nagy vesztesei közé egyértelműen a cigányság tartozik. Az alacsony iskolázottságuk miatt szinte teljesen kiszorultak a hazai és a megyei munkaerőpiacról.
Az a sajátos a megyében élő cigányság földrajzi elhelyezkedésében, hogy teljesen szórtan élnek, nincs semmi szabályosság az elhelyezkedésükben. Körülbelül félszáz településen élnek, de nagyobb arányban fordulnak elő az 1990. évi népszámlálás szerint: Bérbaltaváron, Celldömölkön, Csehimindszenten, Csörötneken, Győrváron, Jánosházán, Körmenden, Nagytilajban, Pankaszon, Rábapatyon, Rönökön, Sárváron, Simaságon, Szakonyfaluban, Vasváron, Vépen, Telekesen, Toronyban.
1990-ben Vas megyében 1630 ember vallotta magát cigánynak, ez a megye lakónépességének 0,4 %-a. A tényleges számot csak becsülni lehet, de valószínű, hogy a hivatalosnak többszöröse.
A cigányság nem sorolható semmilyen klasszikus társadalmi osztályhoz, vagy réteghez. Ők egyértelműen a társadalom legszegényebb rétegéhez tartoznak, kivéve a városlakó cigányságot, akik körében a többségi társadalomra jellemző vagyoni rétegződés figyelhető meg. Jövedelmi viszonyaik a legalacsonyabbak, közülük kerülnek ki azok, akiknek nincs rendszeres jövedelme. Megélhetésük jelentős részét a családi pótlék és a különböző szociális segélyek, támogatások adják.
1998-ig csupán három településen működött cigány kisebbségi önkormányzat, ez az 1998-as helyhatósági választásokkor 13-ra bővült. A megyeszékhelyen kívül Bérbaltaváron, Csörötneken, Győrváron, Jánosházán, Körmenden, Rábapatyon, Rönökön, Sárváron, Szakonyfaluban, Toronyban, Vasváron és Vépen működik cigány kisebbségi önkormányzat.
Nagyon gyenge a kulturális és etnikai összetartozás körükben. Egyrészt azért, mert a történelmük nem közös, több hullámban, más-más helyről érkeztek, másrészt a megyében élők alig beszélik a cigány nyelvet (ilyen értelemben asszimilálódtak), harmadrészt nem élnek együtt nagyobb közösségben, hanem szétszórtan. Kulturális értelemben nagyon szegényes a kapcsolat egy-egy településen belül a cigányok és más kisebbségek között.
A megyében élő, a becslések szerint körülbelül 3 %-nyi roma tanuló számára nincs roma (cigány) nyelvet oktató iskola.
A megyében mindössze három helyen (gencsapáti gyermekotthon, Torony és Vép) van speciális cigány (roma) fejlesztő program.
Sajnálatos, hogy a többség és a cigányság közötti kapcsolatok mértéke nem megfelelő, sok a bizalmatlanság, ellentét. Vas megyében nem ismert az etnikai elkülönítés, a gettósodás sem, bár az együttélés – térben és időben eltérően – de sok konfliktussal terhelt.
Kevés a politikai és kulturális kapcsolat a magyarok és a cigányok között. Pozitív kivételek ott tapasztalhatók, ahol a cigányság aránya jelentősebb: Győrvár, Körmend, Szakonyfalu, Torony, vagy ahol a cigány kisebbségi önkormányzat valóban szóvivője a cigányságnak és megfelelő kompromisszumkészséggel rendelkezik. A kapcsolatok fejlődését a közös kulturális rendezvények, a falunapok, a roma napok jelzik, melyeken a többség figyelme, részvétele erősödött.
English (UK) 
Magyar