1951-ben kezdett el sportolni, akkor még kosárlabdázott. 1956-ban Angliába távozott, Manchesterben kosárlabdázott, majd 1958-ban amnesztiával tért haza. 1965-ben áttért a röplabdára, ill. a kalapácsvetésre. 1975-ben fejezte be sportpályafutását, nem tudott kora nagy kalapácsvetői (pl. Zsivótzky Gyula) mellett komolyabb sikereket elérni.

Sportolás mellett a Magyar Államvasutak távírásza volt Szombathelyen, majd Győrött dolgozott rajzolóként 1958-ig, később rövid ideig betanított munkás, majd asztalostanuló és raktáros. 1963 és 1969 között a Szombathelyi Városi Tanács műszaki előadója volt és 1977-ig a Városgazdálkodási Vállalatnál dolgozott telepvezetőként, majd építésvezetőként és útépítő technikusként.

1977-ben kezdte el az edzősködést a Haladás VSE együttesében, a kalapácsvetőket és a diszkoszvetőket edzette. Tizenhat évi edzősége alatt több Európa- és világbajnoki érmes dobót edzett (pl. Gécsek Tibor, Horváth Attila). 1989-ben hivatalosan nyugdíjba vonult, de folytatta az edzői munkáját. 1993-ban a Szombathelyi AC, majd 1995-ben a szombathelyi Dobó SE edzője lett. Tanítványa itt többek között Pars Krisztián volt, aki később, a 2012-es londoni játékokon aranyérmet szerzett. 1985-ben kapott mesteredzői címet.