Szombathely bombázására emlékeztek
74 évvel ezelőtt történt szőnyegbombázásnak több mint háromszáz halottja volt, és jelentős belvárosi épületeket rombolt le. A történelmi egyházak ökumenikus szertartást tartottak tegnap a Thököly utcai Assisi Szent Ferenc Kollégium épületénél a kegyeleti ünnepen. A megemlékezésen részt vett dr. Balázsy Péter megyei jegyző is.
Torma-Hasza Mónika evangélikus lelkész felelevenítette, hogy felekezetük idősotthonában van egy lakó, aki gyerekként átélte a bombázást, még el tudja mondani, mit érzett, és ma is fájdalom van a szívében. Varga József Kamill ferences szerzetes arról beszélt, hogy az épületek újjáépíthetők, de a halottakat nem lehet feltámasztani, ezért ha a bombázásra emlékezünk, mementóként tegyük, hogy ilyen többé ne történjen meg. Jakab Bálint református lelkész azt a tragikus statisztikát idézte, hogy a bombázás öt hulláma húsz perc alatt érkezett, percenként 22 ember halt meg, és az épületek 82 százaléka kárt szenvedett.
Ezután a kormányhivatal, a megye és a város vezetői, illetve az ünnepség résztvevői koszorúztak Kiss Sándor A bombatámadás áldozatainak című domborművénél. Az emlékezők együtt sétáltak át az ELTE Savaria Egyetemi Központ Berzsenyi téri épületéhez, ahol a bombázás 60. évfordulóján helyeztek el emléktáblát, azóta itt is koszorúzást tartanak minden évben. Dr. Gyurácz Ferenc irodalomtörténész ünnepi beszédében kitért arra, hogy a II. világháború utolsó heteiben Szombathely volt a náci megszállás alatt álló csonka Magyarország „fővárosa”, itt volt a belügy- és a külügyminisztérium, itt talált menedéket sok budapesti értelmiségi, átmenetileg itt jelentettek meg egyes fővárosi lapokat.
Szombathely lakossága megnégyszereződött azokban a hetekben, körülbelül 150 ezer ember volt akkor a városban. Néhai dr. Kuntár Lajostól tudja, aki haditudósítóként ténykedett akkoriban, hogy az utolsó percekig nagy élet zajlott Szombathelyen, folyt a bor, a pálinka, szakadatlanul húzta a cigány, nagy kereslet volt minden mámorra, ami feledtetni látszott a borzalmakat. Kiemelte: a háborúban katonai célpontokra lőttek, de mindig volt egy-két eltévedt bomba. Hazai szakértők szerint azonban a cél a bosszú és a pusztítás volt. A Berzsenyi térre megérkezett, mécsest gyújtott dr. Székely János megyéspüspök is.