A faluban már a XIII. században állt templom, mely országos védettségű műemlék. Kisméretű, egyhajós, félköríves szentélyű épület.  A déli oldalon eredeti kőbéléses román kori bejárat látható, a déli és a keleti oldalon román kori ablakokkal. A belsőben, a hajóban poroszsüveg-boltozatos födém van, a szentély felett negyed gömb kupolaboltozat. Berendezése a 19. század végétől neogótikus. A templom a török korban pusztulásnak indult, de a 18. században helyreállították.

A 19. században egy újabb helyreállítás során vágtak rá új ablakokat és nyitottak új főbejáratot a nyugati homlokzaton. Ennek köszönhetően viszonylag érintetlenül megőrizte középkori formáját. Az 1992-es tatarozásnak köszönhetően igazi Árpád-kori templommá vált.  A kutatás során előkerült a déli homlokzaton befalazott egykori bélletes kapu és egy félköríves záródású lőrésablak. A szentélyen két eredeti, lefaragott ablak maradt meg, előkerült a szentély falát tagoló féloszlopok maradványa és az épületen körbefutó félköríves illetve fogazott díszítésű párkány.

Az épület több száz éve meghatározza a község életét, történelmi múltja és turisztikai vonzereje is jelentős.

Bővebben ide kattintva olvashat az értékről.