Tekintélyes horvát családból származott. 1524-ben a bécsi országgyűlésen a felsőházban foglalt helyet. I. Ferdinánd több alkalommal bízta meg politikai és diplomáciai feladatokkal. A mohácsi csata utáni belháború a horvát-szlavón területeket sem kímélte; mivel Frangepán Kristóf – akinek horvátokból álló serege 1526-ban jórészt érintetlen maradt – Szapolyai János párthíve lett, I. Ferdinánd mások mellett Jurisicsot bízta meg politikai érdekeinek képviseletével. Míg Ferdinánd Batthyány Ferencet nevezte ki horvát-szlavón bánnak, addig Jurisics szlavón és alsó-ausztriai főkapitányi címet (supremus capitaneus) kapott. Jurisich Miklós Vas megyei letelepedése nem példa nélküli: a Ferdinánd-párti horvát-szlavón területeket sújtó rendszeres török támadások miatt több ezer horvát költözött a nyugat-magyarországi Batthyány-birtokokra, akik az 1530-as években részben Jurisich katonáiként szolgáltak.

Jurisich 1529. augusztus 27-én a hadi ügyek intézésével a Krajna határszélén foglalkozott; ez év végnapjaiban már Kőszegen volt, ahonnan Szombathelyen Szapolyai párthívei ellen intézett támadásokat. 1530. május 17-án I. Ferdinánd Innsbruckból Lamberg Józsefet és Jurisichot Konstantinápolyba küldte követségbe fegyverszünet és békekötés céljából. Október 17-én érkeztek oda, azonban a szultán elutasító választ adott, letartóztatta kettejüket, és december 22-én bocsátották őket szabadon. Bár az oszmánok más esetben is börtönbe vetettek magyar vagy osztrák diplomatákat, Szulejmán hadüzenetnek is beillő válaszát és a követek őrizetbe vételét egyes feltételezések szerint Buda ostroma válthatta ki.

Kőszeg ostroma:

Amikor Szulejmán szultán százezer főnyi – a korábbi irodalomban kétszázezer főnyire becsült – seregét 1532-ben Bécs ellen vezette, augusztus 5-én Ibrahim nagyvezír megszállta Kőszeget. Jurisicsnak, a vár kapitányának, 700 fegyveres állt rendelkezésére, és kevés lőszer volt birtokában. Elhatározta, hogy a kőszegi várat a legvégsőkig tartani fogja. Az oszmán sereg ismételt ostromait hősiesen visszaverte, s a nagyvezír felszólításait, hogy a várat feladja, visszautasította. Augusztus 27-én, majd 28-án általános ostromot intézett az ellenség a vár ellen, felmászott a falakra, és négy török lobogót tűzött ki, de a védők visszaverték támadásukat, jóllehet a védősereg fele elesett, és fogytán volt a lőpor. Jurisichot néhány órával később a nagyvezír magához hívatta, és kijelentette, hogy a szultán a jelképes kapituláció (lófarkas zászló kitűzése) fejében lemond a vár további ostromáról. Augusztus 29-én a török hadak elvonultak, Kőszeg megmenekült. A szultán a Király-völgy és a Kálvária-hegy közötti dombról követte az eseményeket, ezt a dombot ennek emlékére Szultán-dombnak hívják.

Tény, hogy Jurisich hősiesen védelmezte a várat, de az ostrom okai napjainkban új megvilágítást nyertek. Szulejmán értesült róla, hogy Ferdinánd és bátyja, Károly német császár jelentős erőket vontak össze a császárváros alatt, amelyekkel szemben nem volt megfelelő számú reguláris hada.  Kőszeg ostromával csak az időt akarta a húzni, vagy keletebbre csalni Károlyt és Ferdinándot, akik azonban nem mozdultak. Míg Jurisich a török hadat feltartóztatta, és ez ember- és hadianyag-veszteséget okozott neki, addig a Habsburgok időt nyertek a felkészülésre. Érdemeiért a király 1533. február 20.-án kőszegi előnévvel bárói rangra emelte, tanácsosi címmel és kamarási ranggal tüntette ki, 1537-ben pedig Kőszeg várát és városát valamennyi jövedelmével együtt neki adományozta. 1538-ban nyerte el a krajnai rendiséget, és ugyanakkor nevezték ki ottani kormányzóvá.