Pável Ágoston
Nyelvész, etnográfus
Vashidegkúton született 1886. augusztus 28-án.
Nyelvész, néprajzkutató, költő, a Vas megyei szellemi élet egyik legkiemelkedőbb alakja és a leghíresebb szlovén Magyarországon.
Szlovén családban született, a vend nyelv volt az anyanyelve. Származását a későbbiekben sem tagadta meg, mindig büszkén vállalta kettős (szlovén és magyar) identitását. Illyés Gyulát idézve Pável Ágoston „két nép hű fia”.
Édesapja Pável Iván szintén vashidegkúti születésű volt, míg édesanyja Sűrűházról származott.
Szentgotthárdon a Vörösmarty Mihály Gimnáziumban kezdi meg gimnáziumi tanulmányait, de mivel akkor még Szentgotthárdon csak négy évig lehetett gimnáziumba járni, Szombathelyen érettségizett le a Premontrei Gimnáziumban. 1905-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-latin szakára iratkozott be, de már itt is erősen foglalkoztatta a szláv filológia. Már ekkor sok helyen jelentek meg nyelvészeti témájú írásai, illetve szépirodalmi fordításai.
1911-ben diplomázott le, 1913-ban doktori címet szerzett Budapesten. Először Tordán tanít, majd Dombóváron, végül 1920-ban visszakerül Szombathelyre, és az Állami Leánygimnázium tanára lett.
1914-ben megnősült. Egy fia és egy lánya született. Lánya, Simonné Pável Judit édesapja emlékének őrzésében elévülhetetlen érdemeket szerzett.
1924-től haláláig a szombathelyi múzeum könyvtárának őre. Tevékenysége alatt kategorizálták a könyveket, és folyamatosan bővül a gyűjtemény (később ebből az állományból lett az önálló szombathelyi könyvtár).
Az 1933-ban megalakult a Vas-vármegyei Múzeumok Barátainak Egyesülete elsősorban Pávelnek köszönheti a létrejöttét. Ugyanebben az évben az egyesület életre hívta a Vasi Szemle című folyóiratot, melynek Pável lett a főszerkesztője. Ő rendezte sajtó alá a Dunántúli Szemle Könyvei köteteit.
1941-ben a szegedi egyetemen a délszláv nyelv és irodalom magántanárává képesítették. Tanítványai közé tartozott többek között Szent-Györgyi Albert is. A Nobel-díjas tudós évekkel később is meleg szívvel emlékezett Pável tanár úrra.
Fiatalon, 1946. január 2-án hunyt el. A szombathelyi Szent Quirin templomban nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság „A” kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította. Emlékét Szombathelyen és Vashidegkúton szobor, Szentgotthárdon a róla elnevezett városi múzeum őrzi. 2011-ben a vashidegkúti/cankovai általános iskola felveszi Pável Ágoston nevét.