1952. augusztus 16-án Veszprémben pedagógus családban született. Nős, felesége háziorvos, szakfelügyelő főorvos.  
Tatabányán az Árpád Gimnázium francia tagozatos osztályában érettségizett. 1977-ben általános orvosi, majd 3 szakorvosi diplomát szerezett Budapesten, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán.

1982-ben került – családjával együtt – Szombathelyre. Szülei Vas megyéből, Pinkamindszentről származnak, így 1982-ben tehát „hazatelepültek”.

1976-tól az Országos Mentőszolgálatnál dolgozik.
Kivonuló mentőorvos, majd 1992-től a Vas megyei-, 2003-tól pedig még a Győr-Moson-Sopron megyei Mentőszervezet vezető főorvosi teendőit is ellátta. 2005-től a Nyugat-dunántúli Régió vezetője lett. A napi mentőorvosi tevékenység mellett a lélegeztetés, a helyszíni altatás kérdéseivel foglalkozott, a szívinfarktusban szenvedő betegek alvadékoldó kezelését – vidéken elsőként – alkalmazta helyszíni körülmények között Szombathelyen. 1991-ben és 1992-ben az Európa Tanács támogatásával külföldi tanulmányúton vett részt. Az itteni tanulságok után kezdték hirdetni a 15 percen belüli kiérkezést lehetővé tevő mentőállomás-hálózat kiépítésének fontosságát.

A Nyugat-dunántúli régióban 10 új mentőállomást avattak, közülük 6-ot Vas megyében. 1996 óta Körmenden, 2003 óta Szombathelyen is a mentők működtetik a háziorvosi ügyeletet.

Tagja a Magyar Orvosi Kamara Felügyelő Bizottságának, a Vas Megyei Mentésügyi Alapítvány Kuratóriumának, 2002-ben a Vas megyei Vöröskereszt elnökévé is választották. A Szombathelyi Székesegyház Egyházközségének képviselője.