Világbajnokságokon 4 arany-, 3 ezüst- és 4 bronzérmet szerzett. Eb-ken 5 első, 3 második és 2 harmadik hely fűződik nevéhez. Olimpiai ezüstérmes. A Nemzetközi Súlyemelő Szövetség becsületrendjének tulajdonosa, Vas megyében az évszázad legjobb sportolójának választották.

Szülőfalujában az általános iskolai évek alatt focizott, mint a többi gyerek. Az ott élő báróék kisebbik fia is a foci szerelmese volt, s rúgták is a labdát minden szabadidejükben. A Tóth szülők nem voltak odahaza, amikor egy borjú áttaposott a gyermeken, s a bárónő vitte el az orvoshoz, Gyanógeregyére. A sérülés nyomait egy életre megőrizte, akárcsak a szép emlékeket. Fizikai erejével korán kitűnt társai közül, aratott, csépléskor zsákolt. Tizenöt évesen százkilós, búzával teli zsákot is lehozott a padlásról.

Polgári iskolába Szombathelyre, a Zrínyibe jelentkezett, két évig Szőllősben lakott a nagyszüleinél. Mivel a háború miatt a tanulmányai félbeszakadtak, Budapestre, kollégiumba került, és a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban érettségizett. 1954-ben a TF hallgatója lett, testnevelő tanárnak készült. Eleinte ott is focizgatott, tagja volt Csanádi Árpád csapatának, aki a világ egyik legrangosabb labdarúgó-szakkönyvét írta, volt a MOB főtitkára, neves sport diplomataként pedig a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban töltött be igen fontos tisztségeket.

Hősünk igazán nagy futballtehetséget nem érzett magában, de a gyorsasága és a hallatlan akarása balszélsőként ott is segítette. Remek fizikai adottságai miatt könnyű volt a súlyemeléshez csábítani, TF-s évfolyamtársa, Détár László vitte le a vasak közé. Gere Sándor – aki akkor már a magyar bajnokságokon vitézkedett – pedig  lehetővé tette, hogy nyáron Tatabányán edzőtáborozhassanak. Négy óra munka, négy óra edzés volt ott a program, a fejlődés pedig kézzel fogható. Ennek következményeként 1955-ben már bekerült a válogatottba, ahol egy Veres Győző, Földi Imre, Huszka Mihály alkotta fanatikus kör tagja lett.

1958-ban két választása volt, 3.600 forintért az MTK sportállású emelője lesz, vagy itthon, Szombathelyen 1.200 forintért testnevelő. Engedett az oktatási osztály vezetője, Magyar Gyula invitálásának, aki a Savaria Gimnáziumba irányította testnevelőnek. Igaz, ebben közrejátszhatott az is, hogy már ismerte leendő feleségét. Itthon megalakult a súlyemelő-szakosztály, a bemutató edzésekre lejött Veres Győző és társai is. Edzettek a 2-es Posta melletti tekepályán, a Szalézi templom pincéjében, a Savaria öltözőjében, majd a Haladás-pálya lelátója alatti teremben, ez már sajátjuk volt. Az első költségvetésük ötezer forint volt, azt dr. Rákli Kálmán tanácsára a labdarúgó-szakosztálytól kapták. Tanított, edzett, utazott a válogatottal, így teltek az itthoni honalapítás napjai. Jött a római olimpia, ahová kitűnő formában érkezett a magyar súlyemelő csapat. Két nappal a dobogóra lépés előtt 10-12 kilóval nagyobb súlyokkal edzettek, mint a későbbi olimpiai aranyérmesek. Végül mindössze egy harmadik, egy negyedik és két hatodik hely lett a mérlegük. Ekkor döbbentek rá, hogy a nagy versenyekre némileg rá kell pihenni, akkor várhatók a kiemelkedő eredmények. A következő évben a világbajnokságon a pontverseny második helye a magyaroké lett, 1962-ben és 1963-ban Tóth Géza a harmadik helyen végzett. A tokiói olimpia előtt megnyerte az Európa-bajnokságot, ahol Veres kiesett. Az olimpián, négy nappal a verseny előtt túl hideg kóla fogyasztása miatt belázasodott, súlycsoportjukban Pljukfelder nyert, az övé lett a második hely, Veresé a harmadik. 1966-ban a berlini vb-Eb-n hatszor játszották el tiszteletére Himnuszunkat. 1967-ben a mexikóvárosi előolimpián második helyet szerzett. Az igazi olimpiára pedig élete legjobb formájában érkezett ugyan, de elvették a nyomásgyakorlatát, és kiesett. 1970-ben súlyemelő Eb házigazdája volt Szombathely, ahol összetettben elérte az 500 kilót, azzal ötödik lett, majd a colombusi vb-n harmadik. A következő évben Meissenben volt utolsó válogatottsága, ott, ahol az első is.

Mérlege a világversenyeken: összesen 22 érem, 3 világcsúcs, 1 olimpiai és 157 országos rekord.

1972 és 1987 között főfoglalkozású vezető edzőként dolgozott a Haladásban, Rehus Uzor György, Antalovits Ferenc, Sándor István és Wöller Tamás voltak a leghíresebb tanítványai. Ez alatt felépült a Rohonci úti edzőterem, amely ma is a legszebbek egyike Európában. Huszonkét évet tanított a TF-en, a szakedzőin. 1987-ben négy hónapig Dél-Amerikában az ottani válogatottak felkészítésében segített, de nem fogadhatta el a felkínált szerződést, mert a sportvezetés hazarendelte. Az ausztriai Podersdorf következett, ahol az edzőség mellett hivatalos munkavállalási engedéllyel az építőiparban dolgozott egészen 1993-ig. Tíz éve MOB-tag, 2000-ben Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzatának támogatásával ott lehetett az olimpián. 2001-ben Vas megyében az évszázad legeredményesebb sportolójának választották, 2002-ben – a hetvenedik születésnapjára – a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség becsületrendjét ítélték neki, egy évre rá a sportminisztertől Csík Ferenc-életműdíjat kapott. Legnagyobb gondja, hogy térdműtéte miatt nem ülhet kerékpárra, ez volt mindig a legkedvesebb közlekedési eszköze. Családi házuk kertjében, gondoskodásának köszönhetően példás rend honol. Minden olimpia előtt szurkol valamennyi magyar olimpikonnak, nem tagadja, megyénkben a sajnos már elhunyt atlétikai mesteredző, Németh Pál edzői munkásságát tartotta példaértékűnek.

– Amikor az edzőterem építése előtt megkerestem dr. Gonda György megyei tanácselnököt, s mondtam, nagyon jó lenne egy 10×10-es csarnok, ahol három dobogó elfér. Azzal küldött haza, hogy egy hét múlva olyan terem tervével jelentkezzek, ami húsz év múlva is megfelel majd. Azóta több, mint három és fél évtized telt el, de a Haladás edzőcsarnoka ma is az elitben van – mondja a már elhunyt megyei vezetőt dicsérve a volt sokszoros válogatott és többszörös világbajnok súlyemelő.

Tóth Géza tagja a Vasi Halhatatlanok Klubjának is.

Bodor Ferenc